Hostname: page-component-586b7cd67f-gb8f7 Total loading time: 0 Render date: 2024-11-27T18:32:58.427Z Has data issue: false hasContentIssue false
  • English
  • Français

Magyar Judah: Constructing a new Canaan in Eastern Europe

Published online by Cambridge University Press:  21 March 2016

Graeme Murdock
Graeme Murdock*
Affiliation:
University of Birmingham
Get access Rights & Permissions [Opens in a new window]

Extract

During the first half of the sixteenth century, Hungarian society underwent two dramatic changes. Firstly, Suleiman the Magnificent’s Ottoman armies advanced into the northern Balkans, causing the collapse of the Hungarian kingdom after the battle at Mohács in August 1526. Hungary subsequently became divided into three parts, with the Ottomans controlling the central and southern counties, the Habsburgs governing Royal Hungary from the Croatian coast to the mountains of Upper Hungary, and a series of native nobles elected to rule over the Transylvanian principality, which included the counties of the eastern Hungarian plain. Secondly, the spread of Protestant ideas about religious reform brought confessional division to Hungary. The initial reform was to a large degree driven by a desire to purify the Catholic Church, whose spiritual credentials were badly discredited by the Ottoman invasion. By 1570 German- and Hungarian-speaking towns and most Hungarian magnates and nobles had abandoned the Catholic Church. German-speakers and nobles in western Hungarian counties on the whole adopted Lutheranism. Calvinism meanwhile came to dominate religious life in the eastern counties, and also received broad support within Transylvania, although some Hungarian towns and Szeklers in Transylvania instead embraced anti-Trinitarianism. Confessional loyalty across Hungary was decided by a variety of factors including patterns of communication and trading networks, the pre-Reformation structures of ecclesiastical organization, and feudal, regional, and family ties. Linguistic barriers were also crucial in determining adherence to a particular religion, with Lutheranism widely supported by German-speakers whilst Calvinism was almost exclusively the preserve of Magyar-speakers. It seems clear that some sense of linguistic or ethnic community assisted both Protestant Churches to reinforce attachment to their confessions.

Type
Research Article
Information
Studies in Church History , Volume 36: The Holy Land, Holy Lands, and Christian History , 2000 , pp. 263 - 274
Copyright
Copyright © Ecclesiastical History Society 2000

Access options

Get access to the full version of this content by using one of the access options below. (Log in options will check for institutional or personal access. Content may require purchase if you do not have access.)

References

1 Bárta, Gábor, ‘Az erdélyi fejedelemség első korszaka (1526-1606)’ in Köpeczi, Béla, ed., Erdély története, 3 vols (Budapest, 1988), 1, pp. 409–521 Google Scholar; Jenő Zoványi, A reformáczió magyarországon 1565-ig (Budapest, 1921); István Révész, ed., A magyar református egyház története (Budapest, 1949), pp. 25-176; Katalin Péter, ‘Hungary’ in R. Scribner, R. Porter, and M. Teich, eds, The Reformation in National Context (Cambridge, 1994), pp. 155-68; David Daniel, ‘Hungary’ in Andrew Pettegree, ed., The Early Reformation in Europe (Cambridge, 1992), pp. 49-69; Róbert Dán and Antal Pirnát, eds, Antitrinitarianism in the Second Half of the Sixteenth Century (Budapest, 1982); Earl Wilbur, A History of Unitarianism. In Transylvania, England, and America (Cambridge, MA, 1952), pp. 99-126.

2 Menna Prestwich, ed., International Calvinism, 1541-1715 (Oxford, 1985); Andrew Pettegree, Alistair Duke, and Gillian Lewis, eds, Calvinism in Europe, 1540-1620 (Cambridge, 1994); Groenhuis, G., ‘Calvinism and national consciousness: the Dutch Republic as the New Israel’ in Duke, Alistair and Tamse, C. A., eds, Britain and the Netherlands 7: Church and State since the Reformation (The Hague, 1981), pp. 118–34 CrossRefGoogle Scholar; Paul Regan, ‘Calvinism and the Dutch Israel thesis’, in Bruce Gordon, ed., Protestant History ana Identity in Sixteenth-Century Europe, 2 vols (Aldershot, 1996), 2, pp. 91-107.

3 András Farkas, Cronica de introduction Scyttarum in Ungariam etjudaeorum de Aegypto (1538), is preserved in a nineteenth-century manuscript copy: Budapest, Hungarian Academy of Sciences Manuscript Library, sign. Történl. 4rét, 38[(Q) vol.], fols 55-60.

4 On Scythians see Ascherson, Neal, Black Sea. The Birthplace of Civilisation and Barbarism (London, 1996), pp. 54–5, 76–81.Google Scholar

5 ‘Istennek esoda … Szitiabol regy magyarokat ky hoza, mint régen ki hoza ah Sydo nepeket Farahó kyralnak … inségéböl.’ ‘Oe ymmár hagyuk el ah szydo nepeket vegyük elö az reg magyarokat ingyen mayd értyuk hogy as Isten óket illy, bö földre magyarrá el ky hozza, mind regen ky hozza a zsydó nepeket Egyptom országból ah meg igért bõ földre.’ András Farkas, Cronica, fols 55-60.

6 Mihály Sztárai, História a zsidó Ákháb királynak bálványozásaról (Debrecen, 1619; first published at Debrecen in 1574).

7 Gáspár Károlyi, Köt könyv minden országoknak és királyoknak jó és gonosz szerencséjeknek okairól, melybõl megérthetni, mi az oka a magyarországnak is romlásának és miczoda ielensegekbõl esmerhettiuc meg, hogy az istennec iteleti közel vagion (Debrecen, 1563), p. 77: ‘bizony az törok császár Isten szólgája az magyar nemzetségnek büntetésére’.

8 Károlyi, Két könyv, p. 6. Géza Kathona, Károlyi Gáspár történelmi világképe (Debrecen, 1943).

9 Molnár spent many years working at German academic centres on a revision of the vernacular Bible (Hanau, 1608), and translating the Genevan Psalter and Calvin’s Institutes as A keresztyéni religión és igaz hitre valo tanitás (Hanau, 1624). A summary of Molnár’s works is in Judit Vásárhelyi and Gábor Tolnai, eds, Szenci Molnár Albert válogatott mūvei (Budapest, 1976).

10 ‘Ezt a magyar népét a jóságos nagy Isten ugyanúgy, mint hajdan Izraél népét a Vöröstengeren, át mozditotta ki a szkíta pusztaságról és a Maiótis ingoványain keresztülegy szarvas útmutatásával- csódálatos módon vezérelte, és Európának erre a leggyönyörüségesebb részére helyezte.’ Albert Szenczi Molnár, Dictionarium Latino-Ungaricum (Nuremberg, 1604), cited in Vásárhelyi and Tolnai, Szenci Molnár Albert válogatott mũvei, pp. 177-8.

11 János Iratosi, tr., Az ember életének boldogul voló igazgatásának módjáról. Patika-szerszámos bolt, azaz sokféle haláloknak természetükrõl (Lóese, 1637), intro.: ‘mindazáltal az természetnek világosságából-is értötték, hogy legyen egy igaz Isten, annak supplikálták’. Perkins was a popular author amongst Hungarian students at Western universities, and his ‘practical theology’ was widely promoted in the Hungarian church.

12 István Révész, Debrecen lelki váhága 1561-1571, Értekezések a Történelmi Tudományok Körébõl, 25/vi (Budapest, 1936); László Makkai, ‘A Bocskai felkelés’, in Magyarország története, ed. Pál Pach, 10 vols (Budapest, 1987), 3, pp. 709-74; László Makkai, ‘István Bocskai’s insurrectionary army’, in János Bák and Béla Király, eds, From Hunyadi to Rákóczi. War and Society in Late Medieval and Early Modern Hungary (Brooklyn, MA, 1982), pp. 275-97.

13 Magyar Országgyűlési Emlékek. Monumenta comitialia regni Hungariae, 1526-1606, ed. Vilmós Fraknói et al, 12 vols (Budapest, 1874-1917), 11, pp. 152-4; Szalárdi János és siralmas magyar krónikájay, ed. Ferenc Szakály (Budapest, 1980), p. 85; Benda, Kálmán, ‘A kálvini tanok hatása a magyar rendi ellenállás ideológiájára’, Helikon, 17 (1971), pp. 322–30 Google Scholar; László Makkai, ‘Nemesi kóztársaság és kálvinista teokrácia a 16. századi Lengyelországban és Magyarországon’, Ráday Gyũjtemény Évkönyve, 3 (1983), pp. 17-29.

14 Erdélyi Országgyũlési Emlékek. Monumenta comitialia regni Transsylvaniae, 1540–1699, ed. Sándor Szilágyi, 21 vols (Budapest, 1875-98), 6, p. 355.

15 András Prágai, ‘Sebes agynak késő sisak’, in Béla Stoll et al., eds, Régi Magyar Költők Tara XVII század, 8 (Budapest, 1962), pp. 58-61; István Melotai Nyilas, A szent David XX. zsoltárának magyarázatja (Kassa, 1620); István Vásárhelyi Kerekes, Epitaphion katastrophikon, azaz: szomoruságról örömre váltózó versek Bethlen Gáhor erdélyi fejedelem tisztességére (Nagyszeben, 1618); Gáspár Bojti Veres, Panegyris in excellentissimas heroicas omniq. admiratione dignissimas laudes serenissimi et potentissimi principis ac dopmini dni Gabrielis Bethlen, Dei gratia principis Transsylvanie (Heidelberg, 1617).

16 Csipkés, György Komáromi, Hungaria Illustrata (Utrecht, 1655)Google Scholar; idem, Oratio Hebraea, continens elogium linguae Hebraeae (Utrecht, 1651); idem, Schola Hebraica (Utrecht, 1654); G. Szinyei, ‘Adalék Komáromi Csipkés György életéhez és irodalmi müködéséhez’, Magyar Protestons Egyházi és Iskolai Figyelmezõ, 6 (1875), pp. 72-82; Róbert Dán, ‘Héber hungaricák a xvi.-xvii. században’, Magyar Könyvszemle, 81 (1965), pp. 352-8.

17 Dézsi, Lajos, ed., Szenczi Molnár Albert naplója, levelezése és irományai (Budapest, 1898), pp. 159–62 Google Scholar; János Hegedűs, ‘Megjegyzések Szenczi Molnár Albert nyelvészeti munkásságához’, Irodalomtörténeti Közlemények, 62 (1958), pp. 45-52; Csipkés, Hungaria Illustrata, p. 23; János Amos Comenius, Panglottia, or Universal Light; being Part Five of his Universal Deliberation on the Reform of Human Affairs, tr. A. M. O. Dobbie (Shipston-on-Stour, 1989), pp. 51-2; J. E. Sadler, Comenius and the Concept of Universal Education (London, 1966), pp. 152-3.

18 Zoványi, Jenő, Puritánus mozgalmak a magyar református egyházban (Budapest, 1911)Google Scholar; László Makkai, A magyar puritánusok harca a feudálizmus ellen (Budapest, 1952).

19 Medgyesi, Pál, Erdély s egész magyar nép … harmas jajja (Nagyvárad, 1653), pp. 58–9.Google Scholar

20 On the Polish war see Frost, Robert, After the Deluge: Poland-Lithuania and the Second Northern War, 1655-1660 (Cambridge, 1993)CrossRefGoogle Scholar; Sándor Szilágyi, Erdély és az északkeleti háhórú- levelek és okiratok, 2 vols (Budapest, 1890-1).

21 Medgyesi, Pál, Igaz magyar nép negyedik jajja s-siralma (Sárospatak, 1657), pp. 17–18, 20–1.Google Scholar

22 Medgyesi, Pál, Istenhez való igaz magtérés (Sárospatak, 1658), pp. 35–6.Google Scholar