László Salamon, Romania (Hungarian mother tongue)

Summary

Felszabadulàs

Győzelmi zászlók lengenek; az ellen

ejtett homlokkal hordja szégyenét,

májusi illat leng a levegőben

és ünneplő palástot ölt az ég.

A germán horda alázatos arccal

néz felém, akit tegnap még ütött,

a szívem telve oly keserű daccal,

mit meg nem ért más, csak az üldözött.

Nagy Jenky-tankok dübörögnek, zúgnak

Munich felé, amely most csupa rom,

az utak egy új világ felé futnak:

felemelem ejtett homlokom.

Tíz hónapi szörnyű gyötrelemben

elvesztettem a lelkem jobb felét

s megnyugvásra még most sem leltem,

szívemben a pokol még most is ég.

Ujjongó mámora a győztes hadnak

engem is elkap és ajkam éljenez,

csúf percek fakadnak:

a ráeszmélés szörnyű perce ez.

Ó, hol porladnak, akik meg nem érték

a nagy napok üdvét, zsenge mámorát,

ó, mivé lett a sok emberi érték,

mely díszitette népünk homolokát.

Ó, él vajon életem drága társa,

az én kedves, jóságos asszonyom,

ó, hol porlad a legjobbik anyácska,

ki őrködött gyermeki álmomon?

Ha gonosz véreb megölte őket:

szörnyű lesz a szabadság mámora.

s e diadalból majd nagy időknek

ragyogása lesz szívem ostora.

Könnyel viszem majd hivatásom terhét,

hogy gyűlölködjem mindhalálig én,

ki szelíden hordtam sorsom keservét,

mosolygva az istenek ötletén,

kik szívemmel játszva úgy meggyötörtek,

mint Prométheust a rút keselyűk,

míg gonosz lelkek kínomon röhögtek,

akiket ott találtam mindenütt.

Liberation

Flags of victory flutter, the enemy

has hung his head in shame. Fragrance of May

drifts in the air and even the spring sky

is wearing its festive cope to speed the day.

The German horde now all humiliation

look up at me, the men who beat me senseless;

my heart is full of bitter satisfaction

that none can understand save the defenseless.